Amikor a hallással kapcsolatos képességeket vizsgáljuk, rövid, tiszta hangokat nagyon sokszor ismétlünk az újszülötteknek – így jönnek létre 3 másodperces hangmintáink, melyek teljesen véletlenszerűek (semmi szabályosság nincsen bennük sem matematikailag, sem az élmények szintjén). Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ha egy másik fajta mintázatot mutatunk a babáknak, amelyben a felnőtt számára már kivehető szabályszerű ismétlődés, azt vajon a babák hallókérge, idegrendszere is másképp kezeli-e. Ehhez össze kell hasonlítanunk a random hangingerekre adott agyi mintázatokat a szabályos hangingerekre adott agyi mintázatokkal.

EREDMÉNY:
már az újszülöttek is egészen eltérő agyi aktivitást mutatnak a két helyzetben: a felnőtthöz hasonlóan felismerik a mintázatokat. Ebben az az igazán izgalmas, hogy hol kezd el elkülönülni a két mintázat egymástól.

Tehát, amikor a baba alszik, akkor nagyon alaposan megismeri a környezetét, nagyon sok mindent tanul arról, hogy mi van körülötte, mindezt úgy, hogy idegrendszere megpróbálja a hangmintázatokat bejósolni. Ha bejósolja, akkor képessé válik egymástól elválasztható hangforrásokat egymástól szétválasztani, pl. anya hangját apáétól, vagy a háttérzajtól az emberi beszédet megkülönböztetni. Ha pedig már erre képes, akkor lehetősége van arra a babának, hogy a nyelvet elsajátítsa. Tudja már, hogy kik azok, akikre oda kell figyelni, mert emberek, és tudja, hogy mely hangoknak van jelentősége a különböző helyzetekben.

Amikor azt gondoljuk, hogy a babánk pihen, akkor valójában nagyon sok mindent tanul az őt körülvevő környezetről.